A falu életének kétségkívül legjelentősebb eseménye a Húshagyó Kedd-i Tikverőzés.
Farsangi népszokások az egész országban fennmaradtak, azonban a mohai különlegessége, hogy külső beavatkozás, szervezés nélkül él - s a népemlékezet a török időkig biztosan számon tartja.
A Tikverőzés során a
farsanghoz illően jellegzetes álarcot, színes szalagokból összevarrt ruhát öltenek a falu fiataljai (fiúk), hogy elűzzék a telet, a rosszat és a betegségekre is alaposan ráijesszenek. A színes farsangi maskarások végigjárják a falut, és minden házba-udvarba betérnek, hogy összegyűjtsék a tyúkólakban talált tojást (mint a termékenység szimbólumát). Közülük a legfiatalabbaknak kell lányruhába öltözniük, és ők cipelik kosarukban a tojásokat is.
A farsangi figurák egyike, a szalmával kitömött, fehérruhás "szóma-török" (szó
ma: fordításainkban többnyire "test", de a kifejezés a gyerekek szóhasználatában mára "szalma-török"-ké változott) a törökűzést is a hagyomány részévé teszi.
A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit, a járókelőket és az érdeklődőket, külön tekintettel a már hagyományosan a fejér megyei iskolákból és óvodákból idelátogató több száz gyerekre (ezen a napon az autók sem suhanhatnak át a falun anélkül, hogy feketére ne változna a bennük ülők arca). A kormozással mindannyian a varázslat - és ezzel a gonosz elűzésének részeseivé leszünk.
(Hasonló népszokás élt egyébként a Csallóközben, ahol nagyobb csoportokban jártak a legények Húshagyó Kedden. Női ruhát viseltek, cigánynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak stb. öltöztek. A fejükre harisnyát húztak, vagy bekormozták, belisztezték az arcukat. A házaknál nagy felfordulást csaptak, és igyekeztek ételeket elcsenni. Adományként lisztet, szalonnát, kolbászt kaptak.)
A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül ma is fánk és bor várja, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti - a fiatalok igénye szerint már modernizálódott - mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.
