Megkezdődött a húsvéti készület
2010. február 18., csütörtök 19:00
A húsvétot megelőző negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi
kezdetét, amely idén február 17-ére esett. A keresztények ebben a
bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a
megünneplésére készülnek fel, a hitben való elmélyülés, a
kiengesztelődés és a lemondás segítségével.
Hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a
hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai
napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka
hamujából a pap ezen a napon (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet
rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: "Emlékezzél, ember,
hogy porból vagy és porrá leszel!" A hamu egyszerre jelképezi az
elmúlást és a megtisztulást.
Mivel a vasárnapok az Egyház gyakorlata szerint nem számítanak
böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így
hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet
tesz ki.
A nagyböjt tartama azért pontosan negyven nap, mert a Szentírásban
és az ezt alapul vevő keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig
az egyes események jelentőségét emeli ki. (Jézus Krisztus nyilvános
működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven
napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó
nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta
negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.)
A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény
világban. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig
semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon
egyáltalán nem fogyasztottak. Az Egyház ma már enyhébb böjtöt ír elő,
de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év
közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk.
E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra
kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A bűnbánat jeleként a nagyböjt egész folyamán elmarad a
szentmisében az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb
kifejeződése, és a templomot sem díszíti ebben az időszakban virág. A
nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a XIII. század óta jelképezi a
liturgiában a bűnbánatot. Az Egyház sajátosan ehhez az időszakhoz
kötődő liturgiája a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy
végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.
A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a
bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés jelentőségét,
kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való
áldozatvállalását. Nagyböjtben az Egyház a böjt mellett az ima és az
alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.
Áldásos nagyböjti előkészületet kívánok mindenkinek!
Sárközi Béla
diakónus
Forrás: katolikus.hu
A hozzászóláshoz 